A karácsonyi időszak egyik fontos ünnepe vízkereszt, amikor Jézus, a megváltó megjelenéséről emlékezik meg az Egyház és a keresztény világ. Ilyenkor szentelik meg a templomokban a vizet, amiből a hívek is vihetnek magukkal és szentelményként használhatják azt. A szatmárnémeti székesegyházban délelőtt tizenegy órakor mutatott be Ft. Hársfalvi Ottó általános helynök paptársaival ünnepi szentmisét, melynek elején, a bevonulást követően a jobb mellékoltárhoz vonult. Ott áldotta meg előbb a sót, majd vele az edényekben levő vizet. Közben így imádkozott: "Add, hogy ez a víz, mennyei ajándékaid szolgálatában űzze el a gonosz lelket, tartsa távol a betegségeket és hordozza magában az isteni kegyelem hatékony erejét. A hívek házában vagy bármely helyen, akármit is érint vagy meghint ennek a víznek cseppje, az legyen egészen tisztává. Ne üthessen tanyát ott a gonosz lélek, ne verjen gyökeret a rontás szelleme, szűnjék meg a sátán minden cselvetése. Ennek víznek hintése és szent neved segítségül hívása által Urunk, te őrizd meg a ház lakóinak épségét és nyugalmát."
A frissen megszentelt vízzel aztán meghintette a híveket, majd az asszisztenciával a főoltárhoz vonult. Ott mutatta be a legszentebb áldozatot.
Szentbeszédében, Ft. Hársfalvi Ottó a megváltás egész világnak szóló üzenetéről beszélt: "Karácsony és vízkereszt üzenete lényegében ugyanaz, Isten megjelent közöttünk, az Úr Jézus Krisztus, a megígért Messiás eljött közénk. Karácsonykor a történelmi eseményre emlékezünk, ahogy olvassuk azt az evangéliumokban, vízkeresztkor pedig már talán jobban elmélyült bennünk az üzenet. Érezzük, hogy az a Megváltó, akit Isten elküldött a kiválasztott népnek megjelenik, kitárulkozik az egész világ előtt. Az a tény, hogy megérkeznek a napkeleti bölcsek, a más nemzetek fiai, és hódolnak a megszületett gyermek előtt, azt az üzenetet hordozza, hogy az Úr Jézus nem csak egy nemzet számára, nem csak népnek hozta el az üdvösséget, a megváltást, a kiengesztelődést Istennel hanem minden egyes embernek. Később maga Jézus is elküldi apostolait, hogy az egész világon tanítsanak, minden népet kereszteljenek meg az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. A megváltás tehát mindenkinek szól."
Vízkereszt ünnepnapja, az istenkeresés napja is, mondta az általános helynök: "A napkeleti bölcsek története az istenkereső ember, a mi életünk története is. Istent megtalálni, mellette megmaradni, hozzá hűségesnek lenni nem is olyan egyszerű, sokszor áldozatot követel tőlünk. A bölcsek is több akadállyal néztek szembe. Jeruzsálemben eltűnik előlük a csillag, ezért mennek be Heródeshez. Ezután visszafordulhattak volna, de nem így tettek. Mi is sokszor elveszítjük a reményt, csalódottan állunk meg, de én hiszem, hogy aki egyszer elindult a hit útján, ha meg is inog, újból megtalálhatja a helyes irányt, a betlehemi csillagot. Ezért ez a nap az istenkeresők napja is."
A szentmisében még a karácsonyi énekek szóltak, a hívek együtt kántáltak, hiszen a karácsonyi ünnepkör még nem ért véget, vasárnapig, Urunk megkeresztelkedéséig tart. A záróének is a "Leszállt az ég dicső királya" volt, amit követően, kivonulásuk előtt a hívek merítettek a szentelt vízből. Ezt a vizet viszik el otthonaikba, s vele együtt a szentmisén kapott gondolatokat, Isten megjelenésének örömét. Szenteltvizet amúgy a székesegyházban is, egész évben meríthetnek a hívek, a megfelelő, vízkeresztkor is használt edényből.